Sosem voltam elkötelezett híve a Star Wars univerzumának. Természetesen a filmsorozat minden - eddig bemutatott - darabját láttam, ám egyik sem fogott meg, s nem tartottam azokat többre, mint átlagos mesefilmeket, az első három rész esetében korukat messze megelőző vizuális trükkökkel. Nem értettem, mi is az, ami több millió embert lázban tart immáron évtizedek óta, miért rohangálnak felnőtt férfiak lézerkardnak titulált neoncsövekkel, majd küldik be kreálmányukat kereskedelmi televíziókba. A Knights of the Old Republic megjelenésével mindez megváltozott: ha nem is váltam elkötelezett SW-rajongóvá, mindenképpen lenyűgözött az, amit a filmekben észre sem vettem: a fantasztikusan kidolgozott világ, az azt benépesítő lények sokszínűsége, és a gondosan megkreált történelem. Hozzá nem értésem így újabb bizonyítékot nyert, ám ez nem szegte kedvem, mikor megérkezett a fent említett RPG második része, melyhez a játékostársadalom igen nagy reményeket fűzött - s nem voltam ezzel másként jómagam sem.

A folytatást ezúttal nem a BioWare szakemberei, hanem az Obsidian sokat látott fejlesztői jegyzik, kik mindent meg is tettek, hogy méltó utódot készítsenek a 2003-as év játékának. Valljuk be, a srácok meg is dolguztak a pénzükért, hiszen ismét egy monumentális alkotást telepíthetünk fel gépünkre, melynek teljes, mindenre kiterjedő végigjátszása akár hónapokig is eltarthat. Kalandjainkat egy bányászállomás fedélzetén kezdjük meg, jó szerepjátékokhoz méltóan természetesen mit sem tudva saját kilétünkről és múltunkról. Hamar kiderül, hogy mi bizony az Ebon Hawkról "származunk", így az is, hogy a KotOR első és második része szoros, ám nem elválaszthatatlan kapcsolatban áll egymással. Értem ezalatt azt, hogy a történet rengeteg helyen visszautal az előd sztorijára is, ám teljes mértékben élvezhető és érthető abban az esetben is, ha neadjisten ne lett volna szerencséd a BioWare remekűvéhez cirka másfél évvel ezelőtt.

Ismét többezer évvel Luke Skywalker előtt flangálhatjuk keresztül-kasul a galaxist, hogy felvegyük a harcot a Jedik esküdt ellenségeivel, azaz a Sith-ek rendjével. Nagy különbség az előddel szemben, hogy ezúttal már Jediként kezdjük a játékot - bár egyelőre erők és fénykard nélkül. Hosszú, ámde korántsem unalmas kalandozásaink során lassan teszünk szert minden információra, mely múltunkat és jelenünket illeti, s a kezdetben üres Ebon Hawk nyüzsgő kolóniává változik, ahol mindenkinek van egy keresetlen szava a másikhoz. A sztori egy bizonyos pontján letehetjük a mestervizsgát, azaz választhatunk három mesterség közül, melyek felettébb tápos karakter létrehozását teszik lehetővé. Eltűnt a "szintlimit" is, immáron jócskán a huszadik fejlettségi fok fölé emelkedhetünk, ily módon sokkal sokoldalúbb és hatékonyabb hősöket hozhatunk létre, mint másfél éve.

Mint már említettem, ismét a nyakunkba kell vennünk az egész galaxist, s rá is leszünk kényszerülve a bolygók egymás után való vizitjére, hiszen feladatunk ezúttal azon Jedi-mesterek felkutatása lesz, kik túlélték az első rész végén látott szörnyű eseményeket. Visszatértek a fogathajtó versenyek és a pazaak-játszmák, melyek során tekintélyes summára tehetünk szert - ám ezúttal már nem vagyunk rákényszerítve ezen lehetőségek kimerítésére, hiszen a fő sztorivonal nem kíván egyetlen kártya-vagy versenygyőzelmet, így a hazardírozást kevésbé kedvelők is megkímélhetik idegeiket. Természetesen más minijátékok is helyt kaptak a KotOR 2-ben, így ismét lehetőségünk lesz életünkre törő gaz űrhajókat leszedni az Ebon Hawk lövegeivel, vagy éppen logikánk segítségével kódokat törhetünk fel - sőt, még a Star Wars univerzumában való jártasságunkat is próbára tehetjük.

Az Obsidian rengeteg új lehetőséget épített a folytatásba, melyek ugyan kevésbé befolyásolják a játékmenetet, mint azt korábban beharangozták, ám mindenképpen hasznos és érdekes újítások. Az egyik ezek közül a különböző fénykard-technikák alkalmazása, melyekből utunk során jópárat elsajátítunk majd, s használhatóságuk erősen a szituációtól függ – például az egyik sok ellenfél ellen hatásos, míg egy másikat csak más Jedikkel való küzdelem során érdemes használni. E fogások körültekintő alkalmazása hatalmasat javíthat túlélési esélyeinken, nem ajánlatos tehát figyelmen kívül hagyni e lehetőséget sem. Nem szabad elfeledkezni a szintúgy vadiúj "influence"-rendszerről sem, mely csapattársaink hozzánk való viszonyulását hivatott modellezni. Elég egy elejtett mondat vagy cselekedet, rögtön kapjuk a letoltást vérig sértett kísérőnktől, ki ezután sokkal kevésbé bízik meg bennünk, így jónéhány lehetőségtől elvágjuk magunkat - nem nagy titok, hogy egyes karakterekkel ajánlatos jóban lenni, hiszen felbecsülhetetlen értékű információhalmazzal láthatnak el bennünket. Ezúttal a munkaasztalokat új tárgyak előállítására is használhatjuk, ám e lehetőség kevéssé kiforrott, hiszen sokszor százszor jobban megéri néhány kreditért megvenni azt, amit rengeteg alkatrész segítségével magunk fabrikáltunk össze. Jó szolgálatot tehet azonban ez akkor, mikor kissé megszoroltunk, s elég alapanyag van nálunk néhány egészségügyi csomag elkészítésére.

A kezelés szinte teljesen ugyanaz maradt, mint volt, mindössze néhány kényelmi funkcióval frissítették fel azt. Ilyen például az egyetlen gombnyomásra történő fegyverváltás, melynek hathatós segítségével immáron nem vagyunk kénytelenek kimászni az inventory-ba, ha esetleg távolról szeretnénk támogatást nyújtani derék harcosainknak. Ezt leszámítva azonban semmiféle meglepetés nem érhet minket, mindössze talán annyi, hogy az egérrel immáron vertikálisan is forgathatjuk a kamerát - mely bizonyos esetekben kifejezetten zavaró is lehet.

Immáron sokszor fog előfordulni olyan esemény, melynek következtében csapatunk kénytelen lesz szétszóródni. Ilyenkor az események középpontjába nem saját karakterünk, hanem valamelyik kompániánk vagy éppen egy droid kerül - mondanom sem kell, mennyire üdítő színfoltot jelentenek az ilyen feladatok. Ez azt is jelenti, hogy így nincs velünk a - valószínűleg - legerősebb karakter, ily módon érdemes odafigyelni társaink képességeire is.

Ennyi pozitívum után sajnos eljött az idő, hogy rátérjünk a kevésbé jól sikerült dolgokra is. Másfél év egy fejlesztés szempontjából elég rövid idő (főleg egy ilyen monumentális RPG számára), ám a technológia előrehaladta szemmel látható. Sajnos azonban a KotOR második része semmiféle fejlődést nem hoz az elődhöz képest, így tökugyanazzal az AI-val és grafikai megoldásokkal vagyunk megáldva. Ez utóbbi nem is lenne baj, ha a vizuális megjelenítés el is érné az első rész szintjét, ez azonban sajnos nincs így. Míg annak helyszínei gyönyörűek, részletesen megtervezettek és sokszor lélegzetelállító látványt nyújtanak, jelen cikkünk témája nem büszkélkedhet ilyesfajta jelzőkkel. A textúrák sokszor elmosottak, s látszik, hogy az Obsidian szemében a grafika másodlagos szempont volt. Néhol egészen kikerekedett a szemem az igénytelenségen, máshol pedig órákon keresztül voltam kénytelen olyan helyeken flangálni, melyek egy teleokádott aggteleki cseppköbarlang asszociatív képét idézték fel agyam rejtett zugaiban. Félreértés ne essék: a játék így sem csúnya, mindössze az elődjével összevetve marad alul, ám kivételek természetesen így is akadnak - csak nem akkora számban, hogy az mérvadó lenne. A hangok is átlagon felüliek, ismét minden párbeszéd szinkronizált, mely ekkora szövegmennyiség esetén nem kis teljesítmény, s a kommunikatív személyek nagy száma miatt elkerülhetetlenül becsúszik egy-két gyengébb alakítás a színészek részéről. Atton például zseniális, ám Bao-dur iszonyatos orrhangja és idegesítően monton stílusa engem rövid úton az őrületbe, mutatóujjamat pedig a bal egérgomb szorgos kattogtatásába kergette.

Tulajdonképpen ennyi is lenne a negatívumok rövidke listája, így már nyilvánvaló lehet: a LucasArts és az Obsidian ismét egy minőségi terméket szervíroz nekünk, mely méltó utódként tündököl a Knights of the Old Republic örökében. A sztori lenyűgöző, fordulatos és kellően hosszú, a karakterek a legkevésbé sem sablonosak, az új lehetőségek pedig rendkívül jót tettek a játékmenetnek. Akinek tehát teszett az első rész, ezzel is remekül ellesz – gratuláció és hátbaveregetés, tisztelt Obsidian.