Carl sosem volt mintagyerek, ám ebben - sajnos - nem különbözött a többi San Andreas-i társától. Gyermekkorát főként az utcán töltötte, zűrös ügyletekbe keveredett, s elindult az emberi ronccsá válás legkevésbé sem rögös, ám szörnyen rövid útján. Hősünk azonban az intelligensebb kreatúrák közé tartozott, idejében észbekapott, s öt éve lelépett a fertőből, hátrahagyva családját, barátait és e belülről rothadó várost, melynek minden egyes szeglete a romlottság szagát ontja magából. Most azonban kénytelen visszatérni, hiszen anyját megölték, családja viszályoktól szabdalt, s gyemekkori társai a lehető legmélyebbre süllyedtek. Itt az ideje, hogy mindent helyretegyen, s mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt.

Október óta élvezik a száguldást, azt a fokú szabadságot, melyet mindezidáig csak a Grand Theft Auto-sorozat készítői tudtak szervírozni számunkra. A PC-re júniusban megjelenő San Andreas nem csupán egy új várost kínál számunkra, hanem a Liberty City - Vice City váltáshoz hasonlóan ismét egy új évtizedben találhatjuk magunkat. Míg az előbbinél 2001-et írtunk, utóbbinál pedig a nyolcvanas évek Michael Jackson-sikolyoktól hangos diszkóit is megtisztelhettük jelenlétünkkel, most a múlt század utolsó évtizedében randalírozhatunk. Emberünk szokás szerint egy tipikus antihős, ki az elődöktől eltérően immáron afro-amerikai külsőt tudhat magáénak csakúgy, mint az összes többi városlakó. Bizony, itt életre kel a régi-új zsarusorozatokból és filmekből megismert gettóhangulat, s igazi farkastörvények uralkodnak az utcákon. Épp ezért került be a játékba azon lehetőség, mely szerint kedvenc fekánk "tuningolható", azaz teszemazt rendszeres konditerem-látogatással nem csupán poligonszámunk (gyengébbek kedvéért a szoros értelemben vett testméretünk) nő, hanem erőnk, valamint ennélfogva tekintélyünk is - egy 140 kilós izomkolosszussal kevesen állnak le megfelelő biztosíték nélkül kekeckedni.

változott csaknem másfélszeresére a Vice City napsütötte pálmafa-orgiái óta, hanem lehetőségeink is bővültek. Immáron akár BMX-művésznek is elmehetünk, s profikat megszégyenítő mozdulatokat csalhatunk elő méreten aluli trükkbringánkból - ám aggodalomra semmi ok, a megfelelő jármű eltulajdonításával továbbra is üldözhetjük a bűnt avagy taxizhatunk, neadjisten mentőzhetünk. Ha azonban egyik efféle lehetőséghez sem fűlik fogunk, belevethetjük magunkat a fő történetbe, melynek küldetései rendkívül sokrétűek. Lesz itt minden a striciskedéstől kezdve a betöréses lopás rendkívül magasztos tettéig, mely lehetőség egyben magával hordozza ama tényt is, hogy a házak immáron nem csupán házformáju poligontömbök, melyeknek egyedüli szerepe az, hogy nekikütközünk az autóval. Rengeteg lakásba mászhatunk be, hogy magunkévá tegyük az ott talált értékeket, így sokkal inkább érezhetjük, hogy egy valódi városban vagyunk, szemben az előző részek "barangolok egy térképen"-érzésével, mely nem volt ugyan erős, de sok óra játék után egyértelműen előjött.

nem csak egy 1:1-es konverzió lesz a PS2-es játékról, hiszen a Rockstar jóval lekiismeretesebb, mint egyes - mondjuk ki, profithajhász - programozócsoportok. Az ígéretek szerint a látótávolság "összehasonlíthatatlanul" nagyobb lesz, mint konzolokon, s a Playstation szomorú sajátosságát, az alacsony felbontású textúrákat is elfelejthetjük - a PC-s San Andreas merőben jobb látványt fog nyújtani bátyjánál. A tükröződés-effektek is meg lettek birizgálva, immáron a valódi környezetet láthatjuk viszont négy-és kétkerekű szerzeményeink fényezésén, ezzel is javítva a vizuális tapasztalatot.

mit sem változik majd, ám ez egyáltalán nem baj, hiszen a San Andreas fantasztikus soundtrackel büszkélkedhet, többek közt olyan neves előadókkal, mint a Faith No More. Saját zenéinket továbbra is importálhatjuk a programba, mindössze mp3-formátumba kell őket konvertálnunk, már ha nincsenek eleve abban. Az előző két résszel ellentétben most már műsorvezetőt és reklámokat is kapunk az "MP3" elnevezésű rádióadóra, hiszen a fejlesztők ezzel is javítani akarták a hangulatot.

a PC-s San Andreas a külsőségeket leszámítva nem sokban fog különbözni PS2-es verizójától, ez azonban egyáltalán nem baj, hiszen sokhelyütt lett az év konzoljátéka a szóban forgó Rockstar-remekmű. Az egyetlen sarkallatos pont a mentések szokásos szisztémája, mely rövid úton az őrületbe kergetheti a tisztelt Carl-imitátorokat, ám ez legyen a legnagyobb proglémánk. A nyár első hőhullámaival mi, asztali számítógéppel rendelkező halandók is felfedezhetjük és megtisztíthatjuk San Andreast - remélhetőleg és feltételezhetően a Rockstartól megszokott minőségben.