A játék a 7 nap eseményeit dolgozza fel, de természetesen a készítõk ügyeltek a realizmusra, ezért ne számítsunk Call of Duty féle hentre, ahol megyek, és lövök mindenkit, aki mozog, itt mindent meg kell tervezni, minden támadást,különben az egész csapatunk életét veszélybe sodorhatjuk, erre való a játék taktikai része. Mint már említettem, egy egész osztagot irányítunk, ami 12 fõbõl áll, õk is két csoportra vannak osztva, az egyik a közelharcban használatos katonákból, a másik a távolságiakból áll. Nagyon fontos, hogy minden katonának a képesítése, fegyvere szerint adjuk ki a parancsot, ugyanis elég veszélyes, ha például egy mesterlövész puskával rendelkezõ bakát küldünk rá az ellenfélre, a távolságiakat hátul kell hagyni, hogy fedezzék a géppuskásokat, akik addig elõrenyomulnak, míg a németek a lövészekkel vannak elfoglalva, így már sokkal könnyebben likvidálhatjuk az ellenséget. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy az ellenség feje fölött van egy kör, ami azt jelzi, hogy mennyire érzi magát biztonságban, tehát ha ez a kör teljesen piros, akkor semmi nem gátolja a katonát a célzásra, ha már halványul, akkor az jelzi, hogy valami megzavarta, majd ha teljesen fehér, akkor már fedezékbe vonul, és veszélytelen. Így mindig tudjuk, hogy mennyire veszélyesek az elõttünk állomásozó németek, és hogy mikor érdemes õket megtámadni, persze aki a valóságszerûségre törekszik, az ki is kapcsolhatja ezt az opciót.

Ha már a realizmusnál tartunk, meg kell hogy említsek pár olyan változást, amivel eddig még nem nagyon találkoztunk az ilyen típusú játékoknál. Az egyik legérzékenyebb pont, az a életerõ pótló csomagok hiánya, bizony, jól olvassátok, a BiA-ban nincs semmiféle ilyen, egy élettel kell végigküzdenünk magunkat minden egyes pályán, ami nagyon valóságszerû, de nagyon sok játékos ezen kibukott, és valljuk be, igazuk is van, ugyanis szinte minden játékban van életerõ pótlás, erre jön a BiA, ahol semmi, legalább valami olyasmit tettek volna be, mint a Medal of Honor: Pacific Assaultban, ahol egy orvos gyógyított fel minket, az is reális volt, de még játékos barát is… A másik ilyen furcsaság a célkereszt hiánya volt, de szerencsére ezt be lehet állítani az optionsban, így mindenki kedve szerinti célkeresztet választ magának. Ha már a célzásnál tartunk, meg kell hogy említsem, hogy ez a része is elég fura a játékban, itt is a realizmus vezérelte a drága fejlesztõket, így például a puskával is sokkal nehezebb célozni, mert a kedves Baker õrmesterünknek a keze igencsak megremeg, így a célzás jóformán lehetetlen, pláne nekem, én nagy Call of Duty-s vagyok, így nekem ez külön nehézség volt, de azért meg lehet szokni, csak furcsa, hogy ami az emberbe már berögzült, és minden játéknál ment, azt a BiA-nál meg kell változtassa, és alkalmazkodnia kell… Kezdetben eléggé féltem, hogy ez a taktikai rész milyen bonyolultra fog sikerülni, és teljesen széttördeli majd a játékmenetet, de kellemesen csalódtam, ugyanis az utasításokra nem kell más, mint egy gomb, így szinte észre se vesszük, hogy a heves harcok közepette csapattársainkat ide oda irányítjuk, annyira egyszerû a rendszer.